A magyar gazdaságpolitika azokat segíti, akik tesznek a sorsuk jobbra fordulásáért – mondja György László. A gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztost a középosztály megerősítését célzó kormányzati szándékról kérdeztük.
Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban többször kijelentette, hogy azok az országok lesznek stabilak, amelyeknek erős a középosztálya. Miért?
A középosztályhoz tartozás meghatározásából következik. Arisztotelész több mint 2300 évvel ezelőtt azt mondta, az számít középosztálybelinek, aki felépített valamit az életében, és szeretné továbbépíteni, ezért van veszítenivalója és ebből fakadó felelősségtudata, s e felelőssége tudatában hozza meg a saját és a közössége életét érintő döntéseket. Ezzel egybecseng Széchenyi István víziója, a magabíró Magyarország képe, amelyet magabíró magyarok építenek. A magabíró olyan ember, aki nem szorul más segítségére, hogy megéljen. Ezek az építkező, ambiciózus, önerejükből a jég hátán is megélő emberek adják egy társadalom stabilitását. Ha sok van belőlük, a rendszer is stabil.
Jó néhány közgazdász úgy látja, hogy a középosztály már nem bővül, inkább stagnál, sőt egyes vélemények szerint sorvad, különösen az utóbbi évek inflációja okán. Ön hogyan látja?
Fejlődésorientáltak vagyunk. Minden élő organizmus akkor érzi jól magát, ha növekedni tud. Az ember is úgy van kitalálva, hogy akkor érzi elemében magát, ha képes egyről a kettőre lépni. Az arisztotelészi definíció értelmében ez a vágy szorosan kapcsolódik a középosztálybeliség érzéséhez. Az elmúlt három háborús év az egész európai középosztály számára nehéz volt, mert nem tudott előrelépni. Ráadásul mi, emberek veszteségminimalizálók vagyunk. Száz forint áremelkedést nagyobb veszteségként élünk meg, mint amekkora nyereségnek száz forint béremelkedést. Vagyis hiába haladta meg a bérek növekedése az árak növekedését már a múlt év közepére, bosszúsak vagyunk az árak emelkedése miatt. Bárhogy értékeljük is az elmúlt három évet, 2010-hez képest most 1,7 millióval, a társadalom közel ötödével többen vallhatják magukat középosztálybelinek, ami történelmi léptékben és nemzetközi összehasonlításban is példa nélküli bővülés.
Mi alapján?
A középosztály forradalma című könyvemben szakirodalommal gazdagon alátámasztva mutatom be, hogy négy feltétel együttes teljesülése esetén beszélünk középosztálybeliségről. Az első a jövedelmi. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint az számít középosztálybelinek, aki az átlag hatvan százalékánál többet, a kétszeresénél kevesebbet keres. Igen ám, de így a szomáliai és a svájci középosztálybeli is középosztálybeli, holott nagyobb különbség talán nem is lehetne köztük. A második feltétel ezért a vagyoni helyzetre vonatkozik: a jövedelme alapján a középosztálybeli csak akkor tartozik valóban a középosztályba, ha vagyoni értelemben nem szegény. Ezt pedig az Eurostat anyagi szegénységre vonatkozó mutatójával mérjük. Az Eurostat tizenhárom feltételt vizsgál, és ebből ha legalább ötöt nem tud teljesíteni az egyén, akkor szegénynek számít, például nem tudja kifűteni a lakását, nincs váratlan kiadásokra félretett pénze, nincs autója, nincs internetkapcsolata, és így tovább. De ez még mindig kevés: fontos a lakhatás is. Egy kedves barátom szerint, aki a stockholmi Karolinska Institutet kutatóprofesszora volt, a svéd középosztályról alkotott kép hamis, mert az e réteghez tartozó nyugdíjasok kiszorulnak a bérleményükből, visszaesik az életminőségük. A szakirodalom is alátámasztja ezt a jelenséget. A negyedik feltétel pedig arról szól, hogy mi végre az anyagi stabilitás, a két lábbal a földön járás, ha nem törekszünk arccal az ég felé: a szellemi és a lelki fejlődés iránti vágy is a középosztálybeli ismérve.
És e négy szempont szerint ma ötödével többen tartoznak a középosztályba, mint tizenöt éve? Hogyan lehetséges ez?
A kulcs a meritokratikus, vagyis érdemalapú magyar társadalom- és gazdaságpolitika, amely a középosztálybelieket segíti, vagyis azokat, akik tesznek a sorsuk jobbra fordulásáért. A kormány évi 4 billió forintot, a GDP mintegy 5 százalékát csoportosítja át a spekulánsoktól elvont forrásokból – különadók, gazdaságfehérítés, munkahelyteremtés, az államadósság kamatterheinek csökkentése és átcsatornázása – a dolgozó, gyermeket nevelő és vállalkozó családoknak. A miniszterelnök bejelentése értelmében ez a tovább bővülő családi adókedvezményeken, az egykulcsos szja-n, a rezsivédelmen, a babaváró hitelen, az ingyenes iskolai étkeztetésen és tankönyveken keresztül valósul meg. Ez a mechanizmus a 2010 előtti adórendszerhez képest évente több mint egymillió forinttal hagy többet egy átlagos család malacperselyében.
Igen, de a gazdagokat jobban támogatja, mint a szegényeket.
Ez így nem pontos. Úgy van kitalálva a magyar adórendszer, hogy aki többet tanul, többet dolgozik, és ezért többet keres, az arányaiban többet is vihessen haza. Továbbá
becsüljük meg azokat a szülőket, elsősorban az édesanyákat, akik gyermeket vállalva hozzájárulnak a nemzet hosszú távú fenntarthatóságához.
Ez így meritokratikus és fenntartható.
Abszolút értelemben tehát a felső középosztály profitál ebből a politikából a legjobban, de relatív értelemben az alatta lévő rétegek.
Nem véletlenül nálunk csökkent a szegények aránya a leggyorsabb ütemben az egész Európai Unióban 2014 óta. Relatív értelemben azoknak javult a legnagyobb mértékben a helyzete, akik a segélyezésből átkerültek a munka világába, akiknek a rezsivédelem a legnagyobb relatív változást eredményezi a rendelkezésre álló jövedelemben.
Hogyan látja, utcára kerülhetnek a középrétegek bizonyos szegmensei a robotika, a mesterséges intelligencia látványos terjedése miatt?
Fontos látni, hogy nemcsak a háborús fenyegetettséggel és geopolitikai válságokkal küzdünk, hanem egy technológiai átalakulás kellős közepén is vagyunk, amely fenekestül forgathatja fel a munkaerőpiacot. A mesterséges intelligencia az irodai munkahelyeket veszélyezteti, a humanoid robotok terjedése pedig a kétkezi munka világát. Közhely, viszont igaz, hogy minden veszély egyben lehetőség is. Azok a régiók, azok az országok fognak jól kijönni ebből az átalakulásból, amelyek gyorsan adnak jó válaszokat. Ezért dupláztuk meg 2022 óta az egyetemek költségvetését – és költünk európai viszonylatban az egyik legtöbbet a felsőoktatásra –, és az új irányítási modell szerint működőknek a pénz felét csak akkor adjuk oda, ha kiszolgálják a környezetükben felmerülő társadalmi és gazdasági igényeket. Ezért vittük közelebb a szakképzést és a felnőttképzést a vállalkozásokhoz, és emeltük meg a szakképzésben dolgozók bérét 926 ezer, a köznevelésben dolgozókét 844 ezer forintra. Mindezzel időben el tudjuk kezdeni a felkészülést a változásokra. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy segítsük a jelen és a jövő magyar munkavállalóit abban, hogy képesek legyenek felkészülni a küszöbönálló feladatokra.
Mi vár a közeljövőben a középosztályra?
Ha munka van, minden van. Ha pedig nincs munka, akkor legyen lehetőség tanulásra, új képességek fejlesztésére, változtatásra, hogy újra legyen munka. Ahogyan a vállalati világban is az innovációra, alkalmazkodásra képes, agilis, modern szóval reziliens vállalkozásokat tartják életképesnek, úgy mi, magyarok is akkor tudunk stabilak maradni, ha innovatívak és alkalmazkodóképesek vagyunk. „Mindennek változnia kell, hogy semmi se változzon” – ez volt a vezérmotívuma a japán gazdasági csodának a második világháború után. Japán egy főre eső gazdasági teljesítménye 1950-ben az amerikai 22 százaléka volt, 1990-re a 90 százalékára emelkedett. Azon dolgozunk, hogy a mostani változás ne bizonytalansággal teli legyen a magyaroknak, hanem a fejlődésünket szolgálja, és így a középosztálybeliség érzését erősítse.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője
Fotó: Mandiner-archív
Az USA elnöke Németországból Magyarországra helyezné át az amerikai csapatokat. A maga nemében példátlan húzás komoly feszültséget okozhat a katonai szövetségben.
Csak Petr Pavel előzi meg.
Új szelek fújnak, az ukrán elnök újabban békepártinak mutatkozik. Csak éppen Putyint nem veszi figyelembe.
Minden gyermek, aki állami gondozásba kerül, egy-egy tragikus sors, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen is – vallja Deák Péter, aki a népi hagyományok segítségével több mint négy évtizede a szolnoki gyermekotthonban élő gyerekek nevelője és életútjuk kísérője.
Míg a magyar miniszterelnök Európa sorsáról döntött, a Tisza Párt gyűlésén egy politikai elemző felbukkanása volt a legnagyobb szenzáció.
Magyarország számára sorsdöntő megállapodásra derült fény.
A külügyminiszter leszögezte, nem tartozik azok közé, akik szerint Oroszország az EU számára fenyegetést jelent
A hadgyakorlaton a tervek szerint tengeri célpontok megsemmisítését, kárelhárítást, valamint kutatási és mentési akciók közös végrehajtását gyakorolják majd.
